Nálunk a régi, édes típusú paradicsomleves a kedvenc, hiába vannak sajtos, bazsalikomos, ilyen-olyan változatok, a család akkor is ezt kéri és szereti. Ez a tipikus, édes, menzás fajta, persze házi paradicsomlével az igazi, de a boltiak is tökéletesen működőképesek.
Hozzávalók:
1 l paradicsomlé
0,5 l víz
1 fej vöröshagyma
0-5 gerezd fokhagyma
zeller zöld
só, bors
1-2 ek liszt (esetemben rizsliszt)
Indíthatjuk rántással, azaz egy kevés olajon kicsit sütögetjük a lisztet, majd fokozatosan felöntjük a vízzel és a paradicsomlével. Habarhatjuk is (én ezt szoktam), azaz a már bőven főddögélő (tudom, nincs ilyen szó, illetve most már van), leveshez adjuk a kis vízzel elkevert lisztet. Sőt, mivel én rizslisztet használok, ha azt finoman szórom a levesbe és közben vadul keverem, be sem csomósodik, így még egyszerűbb dolgom van. Tehát sűrítsük, ahogy kedvünk tartja.
A leves alapja nagyon egyszerű, öntsük össze a paradicsomlevet, a vizet, a hámozott fokhagymát, a keresztbe párszor átszúrt hagymát, és dobjuk bele a zellert is. Aztán sózzuk, cukrozzuk, borsozzuk ízlés szerint. Erre tényleg nem lehet mennyiséget írni, a paradicsomlevek hol savanyúak alapból, hol édesek, a só mennyisége pedig szintén egyénfüggő. Ha elégedettek vagyunk az ízével, horgásszuk ki belőle a hagymákat és a zellert.
Forraljuk össze legalább fél óráig, sűrítsük a fentiek szerint, miközben egy másik lábasban főzzünk tésztát (ha van betűtésztát, naná, hogy azt!). Forrásban lévő sós vízbe szórjuk a tésztát, majd miután elkészült, szűrjük le és öblítsük, ha le szeretnénk (én mindig le szeretném). Ha a leves elkészült, eresszük össze vele a tésztát és jól együk meg.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!