Számos gyors vadas recept fut a neten, sokszor csak simán főznek egy húslevest, lemixelik a végén a zöldségeket, fűszerezik és rámondják, hogy vadas. Azért ez nem az a fajta recept, de nem is a 3 napig pácolós fajta. Mondjuk úgy átmenet a nagyon durván lebutított “vadasnak” és napokig tartó változatnak.
Hozzávalók:
1 csomag hámozott sárgarépa (nálam 465 g volt)
1 csomag hámozott fehérrépa (nálam 180 g volt)
1 nagy hámozott hagyma (nálam 270 g volt)
250 g húsos szalonna
1 kg hús, ami nálam most nagyon visszafogottan csirkemell volt (amúgy a marhahúsra esküszöm, csak az sokszoros idő alatt fő puhára)
2 nagy babérlevél
1 kis dobozos tejföl (el is hagyható)
2-3 evőkanál cukor
1-2 evőkanál citromlé
1-4 teáskanál mustár
só, bors, 8-10 szem borókabogyó (ez utóbbi nem létszükség, de jót tesz neki)
1-4 teáskanál liszt (esetemben rizsliszt)
Vágjuk fel a húst szeletekre, a répákat pedig vastagabb karikákra (a fehér vékony részét hagyhatjuk egyben is, vagy hosszában is felvághatjuk, attól függően, hogy milyen méretűeket kaptunk).
Pirítsuk meg a vékony csíkokra vágott szalonnát egy nagy serpenyőben, majd horgásszuk ki belőle úgy, hogy a zsír benne maradjon. Ha kevés marad, akkor még tegyünk hozzá egy kevés zsírt vagy olajat. Pakoljuk bele a sóval, borssal szórt csirkemelleket és nagy hőfokon, gyorsan pirítsuk meg. Nem baj, ha nem sül át, úgyis fog még főni is, csak kapjon egy kis kérget.
Horgásszuk ki azt is, és most mehet bele a sárga- és a fehérrépa. Pirítsuk meg azt is majdnem teljesen, majd adjuk hozzá a vastag karikákra vágott hagymát. Pirítgassuk együtt tovább amíg üveges (azaz átlátszóan fényes) nem lesz.
Mivel én nem találtam elég nagynak a serpenyőt, ezt követően átpakoltam az egészet egy nagyobb lábasba, hozzáadtam a csirkét is, adtam hozzá egy kevés sót, borsot, a babérleveleket, borókabogyót és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Most következik a főzés, három napig és még egy kicsit tovább. Nem, csak vicceltem, elég neki úgy 20 perc fél óra, mivel csirkemellről van szó.
Itt említeném meg, ha vörös húst használunk, módosul a recept eleje, ebben az esetben nem csak lepirítjuk az elején a húst, hanem némi vizet hozzáöntve pároljuk, majd lesütjük, amíg csaknem teljesen puha nem lesz.
Térjünk vissza az én változatomhoz: amíg a cucc fő, addig készítsük elő a karamellt, mert hogy azt kell előállítanunk a cukorból. Van, aki persze csak simán cukrot tesz a vadasba, vagy mézet, de mondhat bárki bármit, az bizony karamellel az igazi. (Pont úgy, ahogy a kizárólag főtt zöldség se olyan ízű, mint amit lepirítottunk).
Fogunk egy kis lábast, beletesszük a cukrot és kis hőfokon először felolvasszuk. Nem kell az elején kevergetni, elég akkor, ha már elolvadt. Akkor viszont kevergessük serényen, és süssük karamell színűre. Legyen aranyosan barna, de ne fekete, mert akkor elégettük és keserű lesz. Ha mégis megtörtént, ne használjuk fel semmiképpen, inkább – kezdjük előröl, jó pap is holtig tanul, ahogy a mondás tartja.
Ha elégedettek vagyunk a színével, akkor vegyünk ki egy merőkanálnyi főzőlét a zöldséges-hús alól és nagyon óvatosan locsoljuk rá. Azért kell óvatosan, mert nem fog neki tetszeni a dolog, vad bugyogással tiltakozik majd, ilyenkor viszont hajlamos fröcskölni (ezen a ponton jegyzem meg, pont az ilyen dolgok miatt nem praktikus például meztelenül főzni). A főzőlétől szépen fel fog olvadni már melegítés nélkül is, de ha mégsem, akkor még egy kicsit melegítgethetjük is akár.
Amikor a zöldség és a hús megpuhult, pecázzuk ki ez utóbbit a lábasból a babérlevéllel együtt, a zöldségeket pedig a lével és a tejföllel együtt jó alaposan mixeljük össze. Én rúdmixert használtam, de persze jó más eszköz is, a lényeg, hogy jó krémes legyen. Ezen a ponton habarom be, hiszen így nem kell a csomókkal sem foglalkoznom. Nehéz belőni, hogy mennyi lisztet tegyünk bele, hiszen nem tudom, hogy kinél mennyi víz marad a végén, de mivel minden forró lesz, már mixelés közben besűrűsödik. Először adjunk hozzá 1 teáskanállal, aztán ha még híg, tegyünk bele még. Ha úgy érezzük, hogy ez a sűrűség most aztán majdnem jó, akkor főzzük össze az egészet, közben még egy kicsit sűrűsödni fog, de már nem sokat. Bugyogjon párat, és kapcsoljuk le a tűzhelyet.
Adjuk hozzá a mustár, a citromlé és a karamellás víz kb. egy harmadát, hiszen ízlés dolga, hogy mennyit szeretnénk majd beletenni. Haladjunk lassan, kóstolgassuk, ha kell még valamelyikből, akkor pótoljuk. Én kifejezetten, nyomatékosan édes-savanyúan szeretem, tehát pakolok mindháromból rendesen. Ja, persze, ha nem elég sós, azt is pótoljuk. Amikor minden szuper, a mártás elkészült.
Kész a hús – szórjuk meg sült szalonnával – kész a szósz is, tálaljuk az egészet tésztával, zsemlegombóccal, gnoccival, vagy amit hozzáillőnek érzünk és szeretünk.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!