Tudtátok, hogy a madártej “nemzetközi neve” floating island, azaz sodródó sziget? Jól hangzik, ráadásul a fehérje akár tényleg hasonlíthat jeges szigetekre. De mondjuk a sárga “tenger” alatta, hááát… Nem is tudom. Na, nem mintha a mi madártej megnevezésünkbe ne lehetne belekötni – főleg, ha szó szerint értelmezzük – de jobb az ilyesmit nem elemezgetni.
Hozzávalók:
1 liter tej
6-8 tojás (attól függ mennyire sűrű tejkrémet (minél több, annál sűrűbb) és mekkora mennyiségű habot szeretnénk)
4-8 evőkanál cukor (attól függ mennyire édesen szeretjük)
vanília (kikapart rúd belseje, kivonat, aroma)
1 csipet só (van aki szerint muszáj, mert ettől állnak az ízek, más szerint meg nagyon nem kell bele – dilemma, megint egy újabb dilemma… tudom…)
Olyan verziót is hallotta már, ahol kevesebb tojást tesznek bele, helyette pedig vanília pudinggal sűrítik, ezt azért még gondoltam leírom. Sőt, a fehérje főzését is kétféleképpen fogom, hogy legyen választék, de erről majd később. Most azzal indítunk, hogy a tejet kezdjük forralni a vaníliával egy nagy lábasban (kb. a félig töltse meg csak a tej) közben válasszuk ketté a tojásokat. A fehérjéket verjük fel egy keveset elvéve a cukormennyiségből. Mondjuk 2 evőkanálnyit.
Amikor felforrt a tej, akkor szaggassuk bele a fehérjét kanállal. Egyszerre ne rakjunk bele sokat, mert megnőnek. Kb. egy perc után óvatosan fordítsuk meg őket, és főzzük még ugyanennyi ideig. Amikor kész egy adag, szűrőkanállal pecázzuk ki és folytassuk, amíg el nem fogy az összes hab. Itt jegyzem meg, hogy állítólag tökéletes habot lehet főzni mikróban is, de én így még nem próbáltam. Ebben az esetben egyszerre kell betenni egy mikrózható tálba, 1 percig forgatni, majd ha kész, akkor kanalazni belőle a vaníliás tejre, tálalás előtt.
De most nézzük a vaníliás tejet. A tojássárgájához keverjük a maradék cukrot. Ha igazán jó munkát akarunk végezni, ehhez használhatunk robotgépet, na azzal tuti klassz végeredményt kapunk. Amikor meg vagyunk, keverjük a forrásban lévő tejhez hőkiegyenlítéssel a sárgájákat.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy először a sárgájához adunk néhány kanállal a forró tejből, hogy ne legyen akkora a hőmérsékleti a különbség a két cucc között. Így tuti nem lesz csomós, darabos a végeredmény. Szóval így, amikor már a sárgája is a melegebb az eredeti hidegnél (vagy szoba hőmérsékletnél), akkor öntsük hozzá a lábasba a tejhez. Folyamatosan kevergetjük (én kézi habverővel szoktam) és amikor besűrűsödik, késznek nyilvánítjuk. Tojásfehérjével tálaljuk, amire szórhatunk mazsolát, reszelt citromhéjat, fahéjat, kakaót, akármi-bármit vagy éppen semmit.