Gondoltam kipróbálom a szegedi Gabonakutató gluténmentes, hagyományos ízvilág néven futó világos kenyér lisztkeverékét. (Itt jegyezném meg, hogy ez nem szponzorált bejegyzés, szerintem ez is fontos információ.)
Hozzávalók:
300 g lisztkeverék
380 ml víz
(tényleg csak ennyi, ez a két hozzávaló összesen)
Ha újfajta lisztet próbálok általában jó kislányként viselkedek – nem könnyű 🙂 – és betartom a csomagoláson található ajánlásokat. Később szoktam csak ide-oda variálni. Tehát most szófogadó módon csinálunk mindent, oké? Először kapcsoljuk be a sütőt 240 fokra és egy hőálló edénybe tegyünk vizet az aljára (kell a párás levegő a sütéshez.) Akinek van gőzölős sütője, az persze egész egyszerűen csak válassza azt a funkciót.
Mérjünk ki 300 g lisztet, amiből egy evőkanállal tegyünk félre (később ezzel fogjuk a kenyeret megszórni). Mérjük ki a 380 ml vizet is, amit keverjünk a liszthez. Persze simán, kézi erővel is össze lehet gyúrni a kettőt, de mivel éppen a kezem ügyében volt a gép, így én azzal dolgoztam össze őket.
A keveréket pihentessük 3-5 percig (statisztikusok átlagoljanak és válasszák a 4 percet) majd gyúrjunk belőle helyes kis cipót. A kenyér zacskóján az áll, hogy nem szabad túlgyúrni mert szakadozott lesz a felülete. Persze, hogy mi számít túl soknak… Szóval, ahogy sikerül.
Kenjük meg a tetejét vízzel, majd szórjuk meg az egy kanál félretett liszttel. Ha ez is meg van, akkor vágjuk be a veknit párszor 1-1,5 cm mélyen. Tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe, majd süssük először 20 percig 240 fokon, majd újabb 20-25 percet 220 fokon. Onnan tudjuk, hogy elkészült, hogy ha a cipó alját megkocogtatjuk, jellegzetesen kongó hangot ad.
A leírás szerint másnap a legfinomabb, de 5-6 napig is jó állagú marad. Nálunk 3 nap után fogyott el, akkor tényleg teljesen jó állagú volt még, úgyhogy simán lehet, hogy tovább is. Az íze? Egyáltalán nem rossz. Nem igazán tudnám hasonlítani a többi gluténmentes kenyérhez, mert pl. a Schar kenyérnél masszívabb, rugalmasabb, jobban szeletelhető és kevésbé morzsázódik. Kicsit emlékeztet a Szafi kenyerekre is, de annak jóval markánsabb, erőteljesebb az íze, mint a szegedinek. Ez olyan, hogy is mondjam… nem tolakodó, kellemes ízű kenyér (hozzáteszem, én a Szafit is szeretem, csak az dominánsabb).
