Sok tejberizs receptet olvastam már, pontos mennyiségekkel ellátva, de szerintem ezt nem igazán lehet így meghatározni, hiszen minden rizs más, a hőfoktól is sok minden függ, az egyén ízléstől is (hogy mennyire legyen a végén a rizs lágy vagy masszív), így én inkább azt mondom, hogy csináljuk érzésből, akkor lesz pont olyan, ahogy mi szeretjük.
Hozzávalók:
rizs
tej
cukor (vagy más ízesítő)
vanília
pici só (el is hagyható)
Tapadásmentes edényre lesz szükségünk, ez fontos, mert a tejberizs sportot űz abból, hogy leragadjon. Sőt, még tapadásmentesben is képes letapadni, gyakorlatilag nem ismer akadályt ezen a téren. Figyelni kell rá. Nagyon.
Úgy indul a móka, hogy megmossuk a választott rizst, majd feltesszük annyi vízben főzni, ami éppen ellepi. Igen, először vízben. Én szoktam beletenni egy csipet sót is, mert szerintem ez kiemeli majd az édességét – furán működik az élet – és teszek bele vaníliát is valamilyen formában (rúd, kivonat, aroma, vaníliás cukor, ahogy tetszik). Nagyon alacsony hőfokon kell főzni, lefedve és figyeljünk rá, időnként keverjük meg, bár ezen a pont még nem annyira akar kiszúrni velünk.
Ha jól felvedeli a rizs a vizet, akkor jön a tej. Öntsük fel megint annyival, hogy ellepje és most már sokkal jobban legyünk résen, itt kezd el gonoszkodva lesben állni arra várva, hogy jól leragadjon. Nem egy jóindulatú desszert…
A cukrot én a vége felé szoktam csak beletenni, így egy fokkal kevésbé ragad le, mintha az elején adnám hozzá. Addig főzzük a tejberizst, amíg meg nem puhul, ha kell, akkor újra és újra öntsünk rá tejet. Tartsuk szem előtt azt is, hogy, ha készen van, a tűzhelyről való levétel után, hűlés közben is jó adag tejet fog magába szívni. Úgy kalkuláljunk tehát, hogy hígabb legyen késznek nyilvánítás előtt, mint alapból szeretnénk, akkor lesz majd pont jó, ha ehetőre hűlt.
Tálaljuk kedvünk szerint kakaóval, fahéjjal, mézzel, gyümölccsel, lekvárral, vagy ahogy szeretjük.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!