Töltött dagadó

Töltött dagadó

Gyerekkoromban többször segítettem készíteni édesasnyámnak, de egyedül most csináltam először. Egészen egyszerűen azért, mert simán elfelejtettem, hogy létezik ilyen fogás. Pedig létezik, ráadásul össze-vissza variálható kedvünk szerint. Én most éppen így csináltam, mert ehhez volt kedvem.

Hozzávalók:

1 kisebb sertésdagadó
2-3 csirkemáj
10 dkg körüli kolozsvári szalonna + néhány szelet a végén a tetejére
1 marék összetört/nyomott kenyér (esetemben gluténmentes)
1 marék gomba
1 kisebb fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 tojás
fél marék kockákra vágott kápia paprika
fél marék apróra vágott petrezselyem
fél marék metélő hagyma
1-2 tk paprika krém (nálam Piros Arany)

só, bors, majoranna, pirospaprika



A dagadót célszerű hentesnél venni, mert őt meg lehet kérni rá, hogy felszúrja. Amúgy valahogy nekünk kell lyukat vágni bele, hogy tölteni tudjuk. Nekem megcsinálta a hentes, mert cuki volt. Mondjuk én is az vagyok. Főleg, ha megkérem a hentest, hogy segítsen. De kezdjük az előkészítéssel! A gombát tisztítsuk meg és vágjuk össze. Nálam ez korábban megtörtént, mert hogy fagyasztott gombát használtam. Ez felolvadás után levet eresztett, de a gomba már csak ilyen, vagy nyersen műveli ezt, ha fagyasztjuk és felolvad, vagy legkésőbb akkor, ha hő hatásnak tesszük ki.

A májat szintén, csak az nagyon kicsire, szinte már olyan apróra, mintha darálva lenne. Szintén nagyon apróra kell vágni a megtiszított hagymát, a fokhagymát, petrezselyemet és kápiát is. Sőt, a szalonnát is kockázzuk, azzal fogjuk indítani a főzést is. Sütést. Pláne. A szalonnát süssük pirosa, majd dobjuk rá a vöröshagymát és pároljuk üvegesre (áttetszően fénylőre). Vegyük le a tűzhelyreől és óvatosan öntsük le róla felesleges zsírt. Már ha van, mert ha nagyon húsos volt a szalonna, akkor nincs.



A kenyér jön. Ha szikkadt, akkor áztassuk be és nyomjuk ki, de csak akkor, ha ehetünk glutént és hagyományos búzakenyeret használunk. Nálunk tiltólistás, úgyhogy gluténmentes kenyérre van szükség. Arról viszont nem árt tudni, hogy nem igazán lehet áztatás után kinyomni, mert szétesik és püré lesz belőle. Úgyhogy én betolom az aprítógépbe, “morzsásítom” és így használom fel (amúgy fasírtba is). Mivel a gomba levet ereszt – nálam már a töltelék összerakása közben – ezért plusz folyadék amúgy sem kell hozzá. Az pont elég.

Keverjük össze a töltelék összes hozzávalóját, fűszereket, tojást, mindent, amit felsoroltam, kivéve ugyebár a húst, meg a félrerakott szalonnazsírt. Amikor meg van, akkor szépen, töltsük az egészet a húsba. Tömködjük meg rendesen, a végén pedig valahogy zárjuk be. Ott is, ahol esetleg töltés közben kirepedt, mert olyan is előfordul. Ha van hústűnk, azzal tűzzük meg, ha nincs, akár vastag cérnával és tűvel simán össze is varrhatjuk, mint egy zsákot.



Amikor ez is meg van, akkor sózzuk, borsozzuk, majorannázzuk kívülről a húst, és kenjük be a szalonna félretett zsírjával (már ha van, ha nincs, akkor nem). Tegyük egy hőálló tálba, tepsibe, ami tetszik, amit vagy kiolajoztunk/zsíroztunk előtte, vagy sütőpapírral béleltük. Öntsünk alá úgy 1-2 dl vízet, fedjük le alaposan (tetővel vagy fóliábal) és dugjuk egy órára a 180 fokos sütőbe. Az idő letelte után már lefedés nélkül süssük tovább, néha pedig kenegessük át a saját szaftjával, zsírjával, hogy ne száradjon ki (jobb nem légkeveréssel sütni). Én a fólia levétele után át is fordítottam egyszer, aztán a úgy egy fél óra múlva még egyszer, de enélkül is működik a dolog.

A végén néhány szelet kolozsvári szalonnát is tettem a tetejére, hogy az is rásüljön, mielőtt az egész szép, piros nem lenne.  Ha kész, tálaljuk. Melegen nem egyszerű szépen szelni, minél jobban kihűl, annál csodásabban lehet. Persze én forrón vágtam, úgyhogy szenvedtem is vele, de hát éhesek voltunk. Ja, előtte vegyük ki belőle a hústűt és/vagy a cérnát





Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..