Búzadara nyilván felejtős gluténmentes diéta során, tehát marad a régi jól bevált rizsdara, mert mi a kukoricadaránál azt jobban szeretjük. Szerintem sokkal inkább hasonlít a búzadarára ízben és állagban is, mint a kukorica verzió, ez tulajdonképpen a megszólalásig. (És mivel ritkán szólal meg…)
Hozzávalók:
1 bögre rizsdara
1 bögre víz
250-500 g gluténmentes széles metélt vagy kockatészta (attól függően, hogy mennyire grízesen szeretjük)
némi só és olaj
tálaláshoz: lekvár
Rizsdarát készen is vásárolhatunk bio- és egészségboltokban, de akár nagyobb multiknál is. Elvileg lehet kávédarálóval is készíteni, csak el kell találni a búzadarához hasonló méretű állagot. Legalábbis nem árt, különben, ha túltoljuk, könnyen rizsliszt lehet belőle, ami most nem célunk. Na, de térjünk a lényegre: 1-2 evőkanál olajon kezdjük el pirítani a rizsdarát. Nem túl magas hőfokon, mert úgy könnyen megéghet. Kb. ennyire illik megpirítani:
Amikor már halvány barnás színt kap – nem barnát, mert akkor már tényleg sikeresen elégettük – akkor öntsük fel vízzel. Óvatosan, mert hirtelen fel fog fortyanni a kicsike, nem viseli jól a dolgot, az az igazság. Ha ez meg van, alacsony hőfokon, gyakran kevergetve főzzük addig, amíg teljesen magába nem szívja a folyadékot és jól meg nem puhul tőle. Elvileg lehet úgy is, hogy a víz ráöntése után levesszük a tűzhelyről és letakarjuk fél órára, de így sokkal gyorsabb. Így az egész darás vacakolás meg van nagyjából 10 percen belül. Így néz ki, amikor már magába szívta a vizet:
Közben főzzük meg a tésztát is. Forraljunk fel egy jó nagy lábas vizet (1 literenként kb. egy 1 evőkanál só, de ez ízlés és “sóerősség” függő is kissé). Amikor már bugyogva forr, akkor mehet bele a tészta. Forrásig kevergessük, majd utána már ritkábban. Ha elkészült – azaz megpuhult – szűrjük le, keverjük össze a darával és tálaljuk. Van olyan ismerősöm, aki csak cukrot szór rá, de azért a többség lekvárt. Pl. házi eper , barack-, ribizli vagy akár narancslekvárt. Én most kétfélét is tettem rá 😉