Ehhez a recepthez persze sztori is tartozik, ami úgy kezdődik, hogy 2021-ben Kefalóniára utaztunk családi nyaralásra. Egyik reggel elmentünk Argostoliba, hogy megnézzük a hatalmas teknősöket, akik ilyenkor a kikötőben falatozzák a halászok által megpucolt, és a tengerbe dobált halnyesedékeket. Amikor tovább sétáltunk, megtaláltuk a halpiacot is, ahova természetesen bementünk. Nagyon sokféle hal volt, de filét egyet sem láttam. Azt szerettem volna eredetileg, mert fogalmam sem volt, hogy melyik hal milyen – számomra csupa ismeretlen fajta volt – és nem tudtam, hogy melyikben van esetleg sok szálka. Aztán egyszer csak kiszúrtam három nagy halfilét – legalábbis akkor még azt hittem, hogy az – rájuk mutattam, mire a halárus görögül elmondta, hogy az micsoda. Hát, nem lettem sokkal okosabb 🙂 Nem baj, akármi is az, bedobjuk a kis apartmanunk grillsütőjébe, nagy baj nem lehet! Amikor visszaértünk és kicsomagoltam a halakat, akkor lett gyanús, hogy ez bizony nem egy “sima” filé, hanem valami más. Elkezdtem nyomozgatni, majd egy Görögországban élő ismerősöm segítségével (köszi Cristina!) rájöttünk, hogy ez bizony rája. Hűűűű… Nem baj, grillre vágjuk, jó lesz az! :))) És tényleg jó is lett.
Hozzávalók:
rája (ami jó esetben már gerinc és bőr nélküli “filé”)
fokhagyma
só
bors
vaj
citrom vagy lime
Kezdjük azzal, hogy a ráját nem lehet hagyományos értelemben kifilézni, illetve sok helyen azt hívják filének, ami már gerinc és bőr nélküli. De szálka, az van benne bőven, méghozzá úgy, mint egy legyező. Viszont ezek nem klasszikus szálkák, amik beleragadnak egy-egy falatba és könnyen a szájba kerülnek. Nem, ezek stabilan együtt maradva tartják magukat. Nyersen nem lehet kiszedni sem, mivel teljesen körbeveszik a hal húsát. Tényleg úgy képzeljük el, mint egy legyezőt.
A halszeleteket sózzuk, borsozzuk, nyomjunk rá friss citrom – vagy lime – levet, illetve reszeljük rá a héját is. Természetesen csak akkor, ha a citromhéj vegyszermentes (azaz pl. bio néven fut). Szintén reszeljük rá a fokhagymát is. Amikor meg van, tegyük egy kissé kiolajozott, sütőpapírral bélelt tepsibe, és dobáljunk rá kis vajdarabkákat. Persze a vajat mikróban fel is olvaszthatjuk és megkenhetjük vele a halat, de nekem sem mikróm, sem kenőizém nem volt az apartmanban, és hát na… így volt a legegyszerűbb, mit szépítsem.
Tegyük jó magas hőfokra a sütőbe – vagy grillsütőbe – akár 220 fokra. Néhány perc után, ha már színt kap – talán 10? nem néztem az órát – óvatosan fordítsuk meg a szeleteket, de tényleg vigyázva, mert könnyen szétesnek, ha már elkezdenek puhulni. Tegyük vissza a sütőbe és süssük addig, amíg el nem készül.
Még néhány szó zárásképpen: a rája íze és illata olyan, mint minden más tengeri halé. Sőt, még a hús állaga is olyan, semmi extra különbség nincs. Finom. Viszont nem lehet úgy enni, mint a többi halat. A trükk az, hogy először a “legyező” egyik feléről esszük le a húst, aztán átfordítjuk, és a másik feléről is. A kis “csont-szálak” közül is meg lehet próbálni kiszedegetni, de akkor bizony kézzel-lábbal kell. Hát mi úgy ettük :))) Étteremben persze kissé problémás lenne a dolog, valószínűleg ez az egyik oka, amiért nem sűrűn látni az étlapon. Még Görögországban sem (mi konkrétan sehol sem láttunk). A másik pedig valószínűleg az, hogy nem túl kiadós, hiszen a kis “filék” nagyjából csak a fele a hús. De az biztos, hogy nem az íze miatt. Tényleg nagyon finom. Macerás, de jó.
