Tisztában vagyok vele, hogy pirított hagymát már úton útfélen lehet készen is kapni, viszont egy közös van bennük: mindegyiket búzaliszttel készítik, azaz nem gluténmentesek. Legalábbis én még másmilyennel nem találkoztam, de persze nem kizárt, hogy ettől még létezik. Valahol biztos. De, hogy hol…?! Na, most már például a Ceruzababon biztosan.
Hozzávalók:
1 nagy fej hagyma
2-3 púpos evőkanál liszt (esetemben rizsliszt)
1 dl olaj
Igazából egyáltalán semmi extra nincs az elkészítésében, de gondoltam mégis leírom, hátha valakinek jól jöhet. Tehát, először is, a hagymát hámozzuk, majd szeleteljük fel kedvünk szerint, de mindenképpen vékonyra. Lehet karika, félkarika, vagy akár hexagon is, igazából tök mindegy. Nekem most éppen félkarika lett, mert ahhoz volt kedvem.
Ha kész vagyunk, keverjük össze a liszttel, amit megtehetünk tálban, vagy zacskóban is. Én ez utóbbit választottam, jól összeráztam és igyekeztem úgy intézni, hogy a hagyma mindenhol jól összeliszteződjön (milyen szép szó, ugye? nem, tényleg nem.) Ha túl sok rajta – illetve hát, körülötte – a maradék liszt, akkor érdemes egy szitán is leszitálni, hogy ne égjen bele később az olajba. Amikor elkészült, felforrósítottam az olajat egy nagyobb serpenyőben – nem jó, ha nem terül ki a hagyma, mert akkor pirulás helyett párolódni fog, úgyhogy vagy nagy serpenyőt kell használni, vagy több adagban sütni – és szépen, folyamatosan kevergetve megsütöttem. Amikor elkészült, papírtörlőre szedtem és már készen is állt az evésre.
Valakitől hallottam, hogy ha igazán zörgősen szeretnénk tárolni, akkor sütés után tegyük 50 fok körüli sütőbe néhány órára, így a maradék nedvesség is kijön szerencsétlen párából, de mivel mi mind megettük, erre nem volt szükség. Ja, még azt is leírom, hogy sok mindenhez felhasználható, sültek mellé, hot dogba, hamburgerbe, különböző szendvicsekbe, meg kb. mindenfélébe, amibe úgy érezzük, hogy jó lesz nekünk.