Sárgaborsó főzelék

Sárgaborsó főzelék

Nagyon egyszerű, klasszikus és nem, nem tapétaragasztó, bár van, aki így csúfolja. Nem az enyémet, hanem úgy általában. Az enyémet nem merik. Roppant félelmetes tudok lenni. Ja, nem.

Hozzávalók:
1 zacskó (500 g) sárgaborsó
1 közepes fej hagyma
0-3 gerezd fokhagyma (el is hagyható)
0-3 evőkanál tejföl (el is hagyható)

őrölt bors
fűszer paprika
1-3 levél babérlevél
1-2 ek liszt (esetemben rizsliszt, hogy gluténmentes legyen)



A sárgaborsót be is lehet áztatni, de nem muszáj, anélkül is megpuhul. Ha szeretnék, akkor persze lehet, éljük ki magunkat nyugodtan: akár pár órával főzés előtt, akár előző este is. Akárhogy is döntünk – áztatunk vagy sem – mossuk át alaposan, és persze nézzük meg, hogy van-e benne valami nem oda való. Az enyémben pl. most egy szár volt. Vagy valami olyasmi. Botszerű (de szerencsére nem botsáska, erre akár meg is esküszöm).

A hagymát és fokhagymát – ha használunk – aprítsuk fel. A fokhagymát reszelhetjük is. Némi olajat tegyünk egy lábasba – zsír is lehet – és kezdjük el a hagymákat sütögetni. Közepes hőfokon, gyakran kevergetve, egészen addig, amíg a hagyma üveges, azaz áttetszően fényes nem lesz. Ha ez meg van, tegyük a lábasba a sárgaborsót is, és öntsünk rá annyi vizet, hogy az kb. a duplája legyen, mint amennyi maga a borsó. Szórjunk bele némi sót, borsot és pirospaprikát, illetve a kissé megtördelt babérleveleket is. Így jobban kijön az íze.

Fedő alatt kezdjük el főzni. Időnként nézzünk rá, kevergessük meg, ha pedig a borsó nagyon magába szívta volna a vizet, akkor pótoljuk. Ha már jónak találjuk, akkor némi liszttel habarjuk be. Én habarni jobban szeretek, mint rántani, tehát most is így tettem. Kevés vízzel keverjük el a lisztet – tejföl sűrűségűre – majd adjuk hozzá fokozatosan a főzelékhez. Lehet, hogy nem is kell bele mind, csak annyi, hogy némileg sűrűbb legyen a cucc. Ha használunk tejfölt, akkor adjuk hozzá azt is és főzzük készre. És persze kóstoljuk és adjunk hozzá pl. sót is, ha kell. Vigyázzunk a túlfőzésre is, mert képes először kemény lenni, aztán hirtelen elemeire esni és tökéletesen szétfőni. Arra mondják, hogy tapétaragasztó, bár kétségtelenül van, aki pont úgy szereti. Nincs azzal se gond tulajdonképpen, csináljuk úgy, ahogy nekünk tetszik.




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..