A mindenevők mellett a vegánok és vegetáriánusok is gyakran fogyasztják, mert tele van mindenféle vitaminnal és ásványi anyaggal. Van benne foszfor, vas, kálium, magnézium, cink, kalcium, folsav, B1-, B2-, C-, E- és még H-vitamin is, meg egy csomó minden más, amit most nem fogok felsorolni. Egészséges, szóval egye aki bírja, és szereti.
Hozzávalók:
500 g száraz- vagy fejtettbab
1 kisebb fej hagyma
1-3 gerezd fokhagyma
1 dl tejföl (lehet laktózmentes is vagy növényi alapú főzőkrém)
0,5-1 ek ecet
só, bors, babérlevél, pirospaprika, (csipet cukor)
1-2 ek liszt (esetemben rizsliszt, hogy gluténmentes legyen)
Ha nem friss vagy fagyasztott fejtett babot használunk, hanem szárazat, akkor rá kell készülni a főzéshez áztatással. Ez nem csak azért jó, mert a bő, hideg vízben való ázás közben a bab kissé megpuhul, hanem azért is mert, egy távoznak belőle olyan anyagok, amiktől könnyebben emészthető lesz. A bab ugyanis puffaszt, bár ezzel valószínűleg senkinek se mondtam újdonságok. Viszont ha nagyjából 8 órát ázik, majd a végén leöntjük róla a vizet, a helyzet (állítólag) javul. Sőt, akkor is, ha később fedő nélkül főzzük.
Amikor tehát meg van a friss vagy áztatott babunk, indulhat a főzés. Hámozzuk meg a hagymát és vágjuk apróra. Tegyünk így a fokhagymával is, amit persze reszelhetünk vagy szét is nyomhatunk. Némi olajon kezdjük el párolni a hagymát. A cél, hogy üveges, azaz áttetszően fényes legyen, majd mehet is rá a fokhagyma. Én alapvetően nem rántással csinálom, tehát nem a végén keverem ezt hozzá (még a lisztet is hozzápirítva), hanem amikor a fokhagyma még éppen nem kezd pirulni – de már látszik, hogy készül rá – akkor beleöntöm a babot. Felöntöm vízzel, hogy bőven ellepje, aztán szórom bele a fűszereket. Csipet bors, kevés paprika, hogy legyen egy kis színe, 1-2 nagyobb babérlevél (finoman megtördelem előtte, de nem töröm szét, hogy jobban oldódjon az íze), és persze megy bele a só is. Először keveset – mondjuk fél kávéskanálnyit – aztán egy idő után kóstolom és adok még hozzá, ha kell.
Jöhet a főzés, ami kb. 40 perc, de babtól is függ, szóval nem árt figyelni. Azt amúgy is kell, mert a levét beszívhatja, elforrhat, szóval jó eséllyel pótolni kell. Amikor már majdnem puha, nálam ekkor megy bele a liszt. Egy kevés vízzel kikeverem, mondjuk tejföl sűrűségűre, és mehet is bele. Forralom vele pár percet, aztán adom hozzá magát a tejfölt is (ami már alapból tejföl sűrűségű, bocs, ezt nem tudtam kihagyni). Ha ez is meg van, pár perc forrás után kikapcsolom és csak ekkor teszek hozzá ecetet és igen, egy csipet cukrot is szoktam, mert így jobban kijönnek az ízek. Kóstolgatom, még sózom, még ecetezem, még cukrozom (azzal óvatosan, mondjuk a többivel is) a szabály, hogy mindig először keveset. Anno Benke Laci bácsi azt mondta egy műsorában, hogy először a sót kell beállítani, aztán jöhet az összes többi. Talán érdemes követni. Sőt, majdnem biztosan érdemes.