Valamiért erről az ételről egy régi, kedvenc mesém jutott eszembe, a Borsószem hercegkisasszony. A sztori kb. annyi, hogy egy királyfi igazi hercegkisasszonyt akart elvenni, de mindegyik csinált valami olyat, ami(az extrém sznob) királyfi szerint nem volt illő. Aztán amikor végképp kiborult, hogy hová lettek az igazi úrinők, egy este az esőben bekopogott hozzá egy hercegkisasszony, hogy adjon neki szállást éjszakára (ez nagyon életszerű). A királyfi erre úgy tesztelte le a szerencsétlent, hogy egy szem borsót rejtett a matrac hegyek alá, amin aludnia kellett (pedig logikusan már annak is kizáró oknak kellett volna lennie, hogy egyedül mászkál, és idegen férfiaknál akar aludni). Másnap kérdezte, hogy aludt, mire a hercegkisasszony nekiállt nyafogni, hogy rettenetesen, csupa kék-zöld folt lett attól az egyetlen szem, nyomorult borsótól. A királyfi ennek örült, hogy de jó, (végre talált valakit, akivel egy életen át finnyákodhat) úgyhogy gyorsan el is vette feleségül. Hogy miért szerettem ezt a mesét annyira, az most már legalábbis furcsa – igen, én is érzem – mint ahogy az is, hogy erről az ételről, hogy jutott eszembe a mese.
Hozzávalók:
kb. fél kg hús (bármilyen, csirke, pulya, marha, sertés – nálam éppen sertés karaj volt)
kb. fél kg zöldborsó (lehet több/kevesebb is)
10-20 dkg szalonna (én jó húsos kolozsvárit tettem bele)
1 nagy fej vöröshagyma
0-4 gerezd fokhagyma (el is hagyható, azért írtam a nullát)
1 közepes paradicsom (vagy 1 ek paradicsompüré)
0,5-1 paprika (vagy 1 ek paprikakrém)
só, bors, pirospaprika, majoranna
1 ek liszt (esetemben rizsliszt, hogy gluténmentes legyen)
Tudom, sok volt a duma, írjam most már a lényeget. Írom. A borsó lehet frissen hámozott, mosott, vagy fagyasztott. Nálam ez utóbbi volt. A hús lehet mindenféle, akár még csontos is. Az elkészítési idő lesz csak mást, de azt majd írom, ha aktuális. A hagymát és a fokhagymát hámozzuk, vágjuk apróra, a fokhagymát persze reszelhetjük vagy nyomhatjuk is. Mivel én csont nélküli karajt használtam, ezért azt felvagdostam falatnyira, de akár csíkozni is lehetett volna. Miért is ne? A szalonnát is vágjuk apró kockákra vagy csíkokra.
Először a szalonnát süssük ki, majd ha piros, a hagymát pároljuk üvegesre. Akkor jó, ha áttetszően fénylik. Ezen a ponton dobjuk rá a húst és pirítsuk meg kissé. Ha friss paprikát, paradicsomot használunk, vágjuk apróra és dobjuk rá, kevergessük 1-2 percig. Ha helyette krémeket/sűrítményeket, akkor mehet bele az. Majd fűszerezzük a hozzávalókban leírtakkal és öntsük fel annyi vízzel, hogy bőven ellepje.
Aztán, itt jön a húsok közötti eltérés: ha sertést vagy marhát választunk, akkor annak több idő kell, mint a baromfiknak. Mivel én sertést használtam, ezért legalább fél órát főztem fedő alatt, amíg a fél puhánál egy fokkal puhább lett, de még semmiképpen sem teljesen puha. (Időnként utána is öntöttem némi vizet, ha elfőtt). Baromfinál ez a lépés tökéletesen elhagyható (kivéve, ha mondjuk egész combot használunk, tehát nagy darab húsokat, nem falatnyiakat), rögtön jöhet a vízfelöntés után a következő lépés, azaz a borsó: adjuk hozzá. Ha elkeverjük a hússal, legyen rajta ismét annyi víz, hogy bőven ellepje. Együtt az egészet főzzük készre, a végén pedig egy kis liszttel habarjuk be. Ez annyiból áll, hogy a liszthez fokozatosan keverjünk annyi vizet, hogy mondjuk joghurt sűrűségű legyen, és azt keverjük el az ételben. Forrjon vele is pár percet és már készen is vagyunk. Kb. bármilyen körettel tálalhatjuk, amiről úgy érezzük, hogy passzol hozzá.