Hosszú keresgélés után végül az Intersparban kaptam Dexi Soup Balls névre hallgató levesgyöngyöt, ami gluténmentes, ezért számít nekünk nagy kincsnek, ezért – gombhoz a kabátot alapon – főztem hozzá egy krémlevest. Most éppen brokkolit, mert máshogy a fiaim nem eszik meg, így viszont kifejezetten szeretik.
Hozzávalók:
1 fej brokkoli
2 dl habtejszín vagy főzőtejszín
2-3 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
liszt a sűrítéshez (esetemben rizsliszt)
só, őrölt bors, őrölt kömény
2-3 tk citromlé
Pároljuk üvegesre, azaz áttetszően fényesre a hámozott és kockákra vágott hagymát. Az sem tragédia, ha nem sikerült nagyon kis kockákra vágni, a végén úgyis mixeljük az egész levest. Szórjuk rá a megmosott, rózsákra szedett brokkolit és öntsük fel annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Sózzuk meg egy kissé (a végén még lehet pótolni), szórjunk bele némi borsot és köményt, persze ezt is tudjuk majd utólag korrigálni, ezért inkább keveset, mint többet.
Amíg a brokkoli fő, hámozzuk meg a fokhagymát, és nyomjuk/zúzzuk/reszeljük/vágjuk, majd egy kevés olajon pirítsuk meg. Ne legyen piros, de majdnem piros, akkor az igazi. Amikor a brokkoli már majdnem kész, akkor, borítsuk bele a fokhagymát is.
Miután puhára főztük a brokkolit, egy rúdmixer – vagy turmixgép – segítségével pürésítsük, és az egyszerűség kedvéért ezen a ponton szórjunk bele 2-3 teáskanál lisztet. Most nem lesz csomós, a mixer szétveri azonnal, sőt már menet közben el is kezd sűrűsödni, hiszen a brokkolink forró (kivéve, ha előtte kihűtöttük, de ilyet meg mégis miért tennénk?)
A szép, sima brokkolikrémet tegyük vissza a tűzhelyre, hagyjuk, hogy forrjon 1-2 percet – a liszt miatt – és csurgassuk bele a tejszínt. Miután azzal is rottyant egyet (ez még mindig egy hülye kifejezés, én meg még mindig használom a jelek szerint…) le is vehetjük a tűzhelyről. Ízesítsük egy kevés citromlével és kóstolgassuk serényen, hogy kíván-e még a levesünk egy kis sót, vagy borsot, esetleg köményt. Ha már nem kíván semmit őnagysága, akkor tálalhatjuk is végre.
Amennyiben hagytatok egy kevés tejszínt, azzal mindenféle mintákat kreálhattok a levesre. Én például a magyar népmeséket vettem alapul (ami persze nem igaz, csak egész egyszerűen húzogattam ide-oda egy kés végével a tejszínt és az eredményt kineveztem valaminek, amire halványan legalább egy kicsit hasonlított.)
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!
