Természetesen én gluténmentes lisztből készítettem, ezúttal csak simán, rizslisztből, de szinte biztosra veszem, hogy bármely más lisztből is jó lehet. Ha valaki kipróbálja, jelezze és majd jól példálózni fogok vele attól kezdve.
Hozzávalók:
150 g liszt (esetemben rizsliszt)
150 g darált dió
100 g vaj
80 g cukor
1 tojás
1 csipet só (el is hagyható)
1 kk sütőpor
vanília (kikapart belső, kivonat, aroma, cukor)
1 tk rum/rumaroma (el is hagyható)
0,5 kk reszelt citromhéj (el is hagyható)
Mivel nekem frissen pucolt dióm volt (előtte vágtam agyon őket húsklopfolóval, hámozás címén), ezért azzal indítottam, hogy egy aprítógépbe tettem. Miután átforgattam benne néhányszor, arra jutottam, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha a többi hozzávalót is betenném – kivéve a lisztet – és ott zajlana az első körös tésztaösszeállítás.
Mielőtt a lisztet hozzákevertem volna – arra ez a gép nem annyira alkalmas, hogy azzal is összedolgozza – kikanalaztam egy másik tálba, majd ott elegyítettem hozzá ezt az utolsó hozzávaló is.
Miután a lágy tésztám elkészült, óvatosan kis gömböket formáztam belőle a kezemmel, letettem egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és a mutatóujjamat belenyomva lenyomtam. Így lapos forma lett, a közepén némi mélyedéssel, hiszen az a távolabbi cél, hogy miután kisül, oda valamilyen töltelék kerüljön. Ne legyen túl vékony, mert sütés közben kissé el fognak terülni (ezért túl közel se rakjuk a sütiket egymáshoz).
Néhányat csak simán tenyérrel nyomtam le, azokra cukormázat tervezetem ráhúzni, nem tölteni, sőt, kettő közepére fél-fél diót biggyesztettem. Miután elkészültem, 180 fokos sütőbe toltam és néhány perc alatt készre sütöttem. Tényleg figyeljünk rá, hogy ne süssük túl, mert a dió könnyen megkeseredik, a tészta pedig rossz állagú lesz, ha túlkészül. Ahogy kicsit barnul a széle, máris jó (én az egyik részét sajnos túlsütöttem, ti tanuljatok a hibámból és legyetek résen). Miután elkészült, a mélyedéses verziókba lekvárt és nutellát pöttyintettem tálalás előtt, néhányat pedig porcukor-citromlé keverékéből álló cukormázzal kentem meg.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!