Mert a gulyásleves csipetkével az igazi!

Mert a gulyásleves csipetkével az igazi!


Tegye fel a kezét, aki még nem főzött gulyáslevest csipetkével! Hoppá, látok pár kezet, ezek szerint mégis van értelme leírnom, legalábbis a saját verziómat, ugyanis nem hiszem, hogy létezik olyan étel, amit csak egy változatban lehet elkészíteni. Induljon a Hungarikum főzés!

Hozzávalók:
0,5 kg hús
1 nagy hagyma
2-3 közepes sárgarépa
1-2 fehérrépa
1 cikk karalábé
1 cikk zellergumó
1-3 közepes burgonya
1-2 gerezd fokhagyma
1 db paprika (vagy paprikakrém)
1 db paradicsom (vagy paradicsompüré)
só, bors, paprika, kömény, babérlevél

Hozzávalók a csipetképhez: 
2 tojás
liszt




A gulyás marhahúsból a legjobb, én is 10-ből 9-szer abból készítem, de ez most pont az az egy alkalom, amikor sertés lapockából. Ez hamarabb készül el, mint a marhahús, ráadásul volt itthon és nem kellett hozzá elmennem a piacra.

Készítsünk elő mindent! A zöldségeket hámozzuk meg és vágjuk fel. A hagymát apró kockákra, a többit pedig akkorára, amekkorára szeretnénk. Ennél is variálok, hol direkt nagy kockákra vágok, hol kicsire, hangulatfüggően. Most éppen kicsire. A húst szintén kockázni kell.

Először pároljuk a hagymát üvegesre, azaz áttetszően fénylőre zsíron vagy olajon. Húzzuk félre, majd szórjuk meg pirospaprikával! Ennek mennyisége egyedi, van, aki rengeteget szór bele, én pont kevesebbet. Gyorsan keverjük el, majd dobjuk rá a húst és azt is keverjük hozzá. Szórjuk meg őrölt borssal, köménnyel és sóval, valamint dobjunk rá 1-2 közepes babérlevelet is. A leveleket illik előtte kicsit megropogtatni, úgy jobban kijön az íze. Dobjuk bele a paradicsomot és a paprikát is – van, aki egészbe teszi, más pedig összevágja – öntsük fel vízzel és kezdjük el főzni.

Ez, marhahús esetében nem kis idő. Alsó hangon órák, sőt, nem ritkán fél nap is lehet. Sertéshúsnál viszont nagyjából egy óra is elég. Amikor már majdnem teljesen jó, akkor dobjuk rá a zöldségeket, kivéve a zellert és a krumplit. Van, aki a zellert a répákkal egyszerre teszi a levesbe, de én nem, szerintem akkor túlságosan szétfő. Adok egy kis időt a többinek, ha már pár percet főnek, akkor adom hozzá a zellert, az is fő egy ideig, és ha már félpuha, akkor csatlakozik a krumpli is a díszes társasághoz. Az lesz kész a leghamarabb.

A csipetke elkészítését már a levesfőzés első fázisában – azaz, amikor a hús elindul az útjára – el szoktam kezdeni csinálni, így bőven lesz rá időm. Először villával verjük fel kicsit a két tojást, némi sóval, aztán adjunk hozzá annyi lisztet (lehet gluténmentes liszt, akár rizsliszt is), hogy kifejezetten kemény, de még éppen gyömöszölhető tésztát kapjunk. Ha ez  meg van, akkor kezdjünk el belőle csipegetni apró darabokat, amiket időnként lisztezzünk is be, hogy ne ragadjanak össze. Ha túl sok lisztet raktunk így rá, az se baj, mielőtt a levesbe szórnánk – amikor már a krumpli is félpuha, akkor kell – szitáljuk le róla. (A csipetke levesbe főzéséről még írok pár sorral lejjebb is, mielőtt belekötnél, olvasd előbb azt is.) Főzzük bele ezt is a levesbe, szórjuk meg petrezselyemzölddel – ha akarjuk – és már tálalhatjuk is. Szerintem csípős paprikával és kenyérrel az igazi (gluténmenes házi kenyér receptet többet is találhatsz nálam).

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!

…és akkor ezt most azoknak, akik nem főzik bele a csipetkét a levesbe: ha nem akarják, ne tegyék. Viszont, ez nem húsleves, amibe tényleg nem szabad belefőzni a tészát, mert csökken az átlátszósága. A gulyás amúgy sem átlátszó a hagymától, paprikától, krumplitól stb. Még jót is tesz neki, ha sűrűbb, testesebb lesz – szerintem. És azt is cáfolom, hogy a csipetke megszívja magát, felpuffad, szétesik, stb. Pont ugyanolyan klassz marad még másnap, újra-melegítve is. Ha valaki ezt nem hiszi, vagy úgy tapasztalja, hogy szerinte másmilyen, akkor főzze külön és ne a levesbe. Ennyi. A receptek mindig irányadók. Kövessük, ami tetszik benne, és ne kövessük, ami nem tetszik, ilyen egyszerű. Ez az én blogom, az én receptem, az én ízlésem. Mindenki írhat kedve szerint saját blogot, saját recepteket, a saját ízlése szerint. Ráadásul még a recept elején külön hangsúlyoztam is, hogy ez az én változatom, a sok változat közül…
Tudom, hogy az emberek egyre frusztráltabbak, idegesebbek (a legtöbbször okkal), ezért szeretnek belekötni sok mindenbe, de komolyan, egy csipetke főzésbe is…? Ne már… Ez csak egy recept. Kezeljük a helyén. Ahogy szoktam mondani, a tragédiák nem itt kezdődnek. Mindenkinek szép napot és jó csipetke főzést kívánok pont úgy, ahogy szerinte helyes. Ne bántsuk egymást feleslegesen, van jobb módja is a feszültséglevezetésnek. 





Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (1) in /home/istvansz/ceruzabab.hu/wp-includes/functions.php on line 5420

Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (1) in /home/istvansz/ceruzabab.hu/wp-includes/functions.php on line 5420