Mondhatni: variációk egy témára. Ez egy olyan típusú tészta, amit oda-vissza lehet variálni, és kb. olyan aprósütit formálni belőle, amit szeretnénk. Persze bizonyos keretek között (mogyorós csóknak pl. nem igazán alkalmas).
Hozzávalók:
300 g liszt (én most Schar C gluténmentes lisztkeveréket használtam hozzá)
200 g darált mandula
100 g vaj
1 nagyobb tojás
60-80 g porcukor
kb. 2 evőkanál tejföl
1 kiskanál sütőpor
1 csipet só
citromhéj
vanília
A tejfölön kívül az összes hozzávalók dolgozzuk jó alaposan össze, méghozzá úgy, hogy a vaj legyen puha. Ha bénák vagytok, mint én, akkor lehet, hogy bent felejtitek a mikróban és konkrétan folyékony lesz. De, mint kiderült, igazából ez sem baj. Géppel kevertem össze a tésztát, így amikor láttam, hogy túl sűrű, tettem hozzá tejfölt. Azért írtam, hogy kb. 2 evőkanál kell bele, mert ez azért függ a vaj minőségétől és például a tojás méretétől is.
Akkor jó, ha a tészta lágynak, de azért összeállónak tűnik, és persze jusson eszünkbe az is, hogy ha a hűtőbe tesszük – fogjuk – akkor még sűrűbb lesz, ahogy a vaj megköt benne. Ha azt gondoljuk, hogy jó, tegyük is el hűlni legalább 20 percre, de az se baj, ha tovább (sőt, akár másnap reggel is dolgozhatunk vele). Amikor kész, kivesszük, kinyújtjuk és formákat szúrunk ki belőle, aztán mehet is a 180 fokos sütőbe. A sütési ideje függ a mérettől, vastagságtól, formától, de nagyjából 8-12 perc körül lehet – muszáj figyelni, és kikapni, ha már elkezd pirulni.
Én most készítettem belőle nutellával és házi baracklekvárral töltött linzereket, sütés után vaníliás porcukorba forgatott kifliket, illetve nutellával töltött félholdakat is. Ahogy a többi linzer, ez is első nap roppanós – de nem kemény! – majd másnaptól lesz lágyabb, puhább a tésztája. Különösen a lekváros verzióknak, mivel abból is magába szívja a folyadékot. Nagyon finom és sokáig elálló sütemény.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!