Puha gluténmentes mézeskalács

Puha gluténmentes mézeskalács

Szerintem az eddigi legjobb: első nap roppanós – nem kemény! – másnap reggelre viszont már konkrétan kellemesen puha, pont olyan, amilyennek szerettem volna. Hiába, az útifű megadja neki a rugalmasságot, a tápióka keményítő a puhaságot, a rizsliszt a “aprósütiséget”, a lisztkeverék meg az alapot. Jól gondoltam, hogy ez a négy együtt klasszul fog működni.

Hozzávalók:

120 g Glutenix Alfa Mix gluténmentes lisztkeverék
60 g rizsliszt
15 g útifűmaghéj
15 g tápióka keményítő
40 g vaj
1 L-es tojás
100 g méz
0,5 kk szódabikarbóna
1 csipet só
1-2 tk mézeskalács fűszerkeverék
igény szerint még porcukor (mi cukormázzal díszítjük, szerintem elég édes így, de sokak szerint úgy sejtem, hogy nem lenne elég, nekik tehát javasolt még bele akár több evőkanál plusz porcukor is – kóstoljátok, nyersen is lehet)



Én a vajas tésztákat aprítóban indítom mindig, továbbra is Jamie Oliver után szabadon, nála láttam ezt először. Beleöntöttem a rizs és a Glutenix lisztet, hozzáadtam a kemény vajat, és pillanatok alatt “leberregettem”. Utána ment hozzá az összes többi hozzávaló. Mivel lágy, puha, szinte folyós a tészta, ezért a gép simán összemixeli az egészet. Áttettem egy fóliával bélelt tányérba (egyszerűbb úgy nekem kiszedni, ha megköt) és néhány órára hűtőbe tettem. Addig, amíg meg nem szilárdul, de persze másnap is lehet folytatni.

Rizsliszttel szórt felületen nyújtottam – legközelebb vastagabbra hagyom, ezt most túl vékonynak találtam utólag – kiszúrtam, sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon néhány perc alatt készre sütöttem. Figyelni kell rá, hamar megéghet, túlsülhet. Vegyük ki a sütőből, de melegen ne piszkáljuk a tepsiben sem, hagyjuk benne háborítatlanul, csak akkor vegyük ki a kis mézeskalácsokat, ha már kihűlt. Bár hozzáteszem, ez a tészta most még forrón is egészen stabilnak tűnt, nem akart szétesni (gondolom az útifűmaghéj áldásos hatása), de jobb a békesség, inkább ne zaklassuk melegen, utána viszont már bátran, jó állagú tészta nagyon.

Cukormáznak mi klasszikust választottunk – a fotón éppen a kisebb fiam díszíti), tojásfehérjét kell – felverés nélkül! – porcukorral keverni addig, amíg jó állagú nem lesz, majd habzsákból kinyomni.