Férjem egyik nap egy hatalmas strucc tojással állított be. Meglepetés volt, hát meg is lepődtem, az biztos. Annyira, hogy konkrétan azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek vele. Némi neten való kutakodás után – volt többféle verzió – kiválasztottam a nekünk való megoldást, azaz a tojás olyan kíméletes szétszedési módját, ami után kb. egyben marad a héja, és nem vész kárba az sem.
Első körben alaposan megmostam, hogy mindenféle lehetséges szennyeződés eltűnjön róla méghozzá tökéletes mértékben. Ez fontos volt, mivel a kicsiny számmal is kellett illetnem a történet egy bizonyos szakaszában (egyes ismerőseim persze a “kicsiny szám” részét cáfolnák). Aztán megkerestük a fúrónkat, és a hozzá tartozó, különböző méretű fúrószárakat szintén lesikáltuk. Sőt, egy kis hegyes ollót is. Először ez utóbbival kapargattam meg a tojás tetején egy pontot, hogy a fúró ne csússzon meg rajta. Olyan jól sikerült, hogy konkrétan át is lyukasztottam vele, pedig nem volt könnyű ment. Akitől kaptuk a tojást (egy ismerősnek van strucca), azt mondta, hogy olyan kemény, hogy ha leejtjük, előbb törik el a járólap, mint maga a tojás. Ezt azért inkább nem próbáltam ki.
Aztán jöttek a fúrószárak: először a legvékonyabbal, majd egy vastagabbakkal tágítottuk a lyukat úgy, hogy ne repedjen be a tojás. Amikor már olyan vastagabb szívószál méretű lett, megfordítottuk, és ugyanezt eljátszottuk a másik felén is. A fent említett szívószállal végül keresztülszúrtuk az egészet, aminek a fő célja az volt, hogy a tojássárgáját is átdöfjük vele. Aztán jött a tojás kilötyögtetése. Ezzel elszórakoztunk egy ideig, de kb. csak a fele távozott, úgyhogy jött a szám. Felül jól megfújtam, alul pedig ki is csorgott szépen az összes tojás. Amikor végeztem vele, akkor nagyon alaposan, nagyon sokszor, mosogatószeres vízzel átöblítettem a héjat és eltettem dísznek (lehet festeni, fúrni, faragni, akármi-bármit csinálni vele, ahogy csak szeretnénk.)
A tojásból végül kétszer ettünk négyen: egyszer lett belőle parmezános omlett, aztán pedig spanyol omlett. Azt is jó tudni tán, hogy a tyúktojáshoz képest kevesebb az A-vitamin, E-vitamin, cink és mangán tartalma, de B1-vitaminból, vasból és magnéziumból több van benne. Koleszterinben és telített zsírsavban viszont szegényebb, mint a tyúktojás. És, hogy milyen az íze? Őszintén? Nekünk jobban ízlik a tyúktojás, azt kell, hogy mondjam. Annak valahogy intenzívebb az íze, és a színe is, de ettől függetlenül a strucc tojás sem rossz. Egyszer tényleg érdemes megkóstolni, már csak a móka kedvéért is.