Ez egy tipikus maradék-mentő fogás lehet, ahogy most nálam is az volt: maradt tartárom, maradt tésztám, gondoltam ideje lesz kombinálni. Ha lett volna maradék sült csirkém, még egyszerűbb lett volna. De nem volt. Sajnos.
Hozzávalók a tartármártáshoz:
1 kis dobozos tejföl
1 tubus majonéz
1-2 teáskanál mustár
1-3 teáskanál porcukor
1 kávéskanál citromlé
só, bors
Egyéb hozzávalók:
200-250 g csirke (mell, vagy combfilé)
sült csirke fűszerkeverék (én Lucullust használtam) vagy só, bors, majoranna
néhány csemege uborka
1 db kisebb kápia paprika
1-2 kanál savanyított gyöngyhagyma
1 kisebb darab sárgarépa
200-250 g penne (vagy másmilyen) tészta
néhány marék madársaláta (vagy másmilyen saláta)
Ha nincs kész (pl. maradék, mint nekem) főtt tésztám, akkor ez lesz a kiindulópont, azaz: főzzük meg a tésztát. Forraljunk bőven sós vizet (nagyjából literenként 0,5 ek sót illik beletenni), majd ha bugyog, szórjuk bele a tésztát. Kevergessük időnként (főleg addig, amíg fel nem forr együtt, de azért még utána is), majd ha megfőtt, szűrjük le, öblítsük át jó hideg vízzel és tegyük félre.
Jön a következő lépés: süssük meg a csirkét, amit előtte kisebb kockákra daraboljunk. (Akinek mákja van, annak alapból van sült csirke maradéka is, és ezt a lépést kompletten ki is hagyhatja. Mázlista.) Dobjuk rá kevés olajra egy serpenyőben, majd fűszerezzük be alaposan. Én most leegyszerűsítettem a dolgot és simán sült csirke fűszer keveréket szórtam rá (ezt a fajtát úgyis nagyon szeretem), majd szépen, nagy hőfokon megpirítottam. Nem kell nagyon óvatoskodni, picik a kockák, átsülnek. Ha kész, tegyük félre.
Hámozzuk és vágjuk vékony, csíkokra a sárgarépát, azaz julienre (végre, végre, elsüthetem ezt a kifejezést valahol! :)), az uborkát és a kápiát pedig vagy szintén csíkozzuk (még egyszer nem írom le, hogy julien… ja, mégis leírtam), vagy karikázzuk, kockázzuk, ahogy tetszik. A gyöngyhagymát csak simán pecázzuk ki a léből (a Lidlben pl. nagyon finom az üveges gyöngyhagyma.)
A tartármártás következik, ami erősen ízlés dolga: van, aki savanykásan, van aki édesen, van aki sósan, más pedig édes-savanyúan szereti (én! én! én!). Kénytelenek leszünk ösztönösen nekimenni. Ha bizonytalanok vagyunk, először nyilván mindenből a kevesebb mennyiséget adjuk hozzá első körön, aztán ha úgy érezzük, akkor emeljünk a mennyiségeken. A lényeg, hogy minden hozzávalót keverjünk össze egy tálba, teljesen mindegy milyen sorrendben.
Amikor minden szupi-szuper, azaz készen áll az egyesülésre, akkor keverjük össze az egészet (tésztát, tartárt, húst, zöldségeket – kivéve a madársalátát) és már mehet is a hűtőbe pihenni pár órára, hogy az ízek összeérjenek. Tálalás előtt keverjük hozzá végül a szépen megmosott madársalátát is (ha előbb tettük volna, csúnyán szétdobta volna magát mostanra.)