Készítettem már az oldalra quinoas ételt, de mivel még mindig nem ismerik sokan, ezért írok róla egy keveset. A quinoa az aztékok szent gabonája, ami igazából nem is gabona, hanem a parajok és céklafélék családjába tartozik. Európában a magját fogyasztják. Egyrészt nagyon finom (nem erőteljes, inkább, mint mondjuk a diós rizs) másrészt csupa olyan jóságokat tartalmaz, mint például a kalcium, vas, foszfor és a magnézium. Magas az antioxidáns tartalma, van benne omega-3, és például E-, és B-vitamin is, flavonoidok, komplex szénhidrát tartalmú, 14%-a fehérje, illetve egyéb klassz dolgokkal is zsúfolt, amiket most nem sorolnék fel. Maradjuk annyiban, hogy roppant egészséges, még gyulladásgátló hatása is van. Egy normál adag kb. csak 172 kalóriát tartalmaz és az alacsony a glikémiás indexe (44 GI) is. Vegán, gluténmentes, és most már befejeztem a leírását.
Hozzávalók:
90 g quinoa
2 szelet csirkemell
1 evőkanálnyi összevágott vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 teáskanálnyi paprika krém (pl. Piros Arany, vagy negyed friss, összevágott paprika)
1 teáskanálnyi paradicsom püré (vagy fél friss, összevágott paradicsom)
1-2 szál petrezselyem
só-bors-kömény (őröltek)
zöldség (én most csak sárgarépát tettem bele, de nyilván mehet más is)
Gyakorlatilag az elkészítési folyamat pont olyan lesz, mintha rizses húst készítenénk. Először egy kevés olajon üvegesre – azaz áttetszően fényesre – pároljuk a hagymát, amikor kész, akkor megy rá a kockákra vágott hús, a paradicsom, paprika, csak most hozzáadjuk a zöldségeket is. Alá öntünk egy kevés vizet, hogy éppen ellepje, befűszerezzük és majdnem teljesen készre főzzük. Úgy számoljunk, hogy a quinoanak kb. 10-15 perc a főzésideje.
A petrezselymet összevágva már az elején is belevághatjuk, de én inkább kb. ilyenkor szoktam, úgyhogy mehet az is a zöldséges-pörkölt alapba, majd jön a quinoa. Nekem most a “gyors rizs” verziója volt itthon, azaz pont úgy csomagolva, mint ahogy azt szokták. Igen, a multikban simán árulják így is, a rizsek mellett. Mivel én bele akartam főzni, ezért kivágtam a zacskót és jól beleborítottam. Ezt nem kell mosni, de az ömlesztve árult verziót nem árt egy szűrőben átöblíteni.
Összekevertem, és felöntöttem annyi vízzel, hogy nagyjából a duplán ellepje. Időnként kevergettem, főztem, majd hagytam, hogy a kis szemek megfőjenek (megváltozik a színük is, jól lehet látni, hogy mikor készül el, még akkor is, ha sosem láttunk előtte kész, főtt quinoát) és ha kell utána öntünk még vizet. A lényege pont ugyanaz, mint a rizsnek: magába kell szívnia teljesen a folyadékot, mire elkészül. Ha kész, már tálalhatjuk is.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!