Régóta vágytam már egy kis klasszikus, Horváth Ilona féle zserbóra. De mivel nálunk a glutén tiltólistás, ezért a sima lisztet gluténmentesre cseréltem fel ebben a receptben is.
Hozzávalók (20*33 cm-s tepsi mérethez, ha tudunk nagyon vékony tésztát nyújtani – ha nem, akkor válasszunk kisebbet):
350 g liszt (én gluténmentes Schar C lisztből készítettem és adtam még hozzá +1 ek útifűmaghéjat is)
200 g vaj vagy 150 g zsír
50 g cukor
10 g friss élesztő
1 db tojás
100 ml tej
1 csipet sütőpor
1 csipet só
(+én tettem bele egy kis reszelt citromhéjat és vanília kivonatot)
Töltelékbe:
160 g darált dió
kb. 4 evőkanál cukor (vagy édesítő)
200-220 g sárgabarack lekvár (cukormentes is lehet és persze más lekvár is)
+egy tábla ét csoki vagy tortabevonó
Először tegyük egy tálba a langyos melegített tejet, a cukrot és a szétmorzsolt élesztőt. Hagyjuk egy kicsit felfutni. Én nem vacakoltam vele sokáig, mivel a kenyerekbe se futtatom fel az élesztőt, pont ugyanolyan szépen feljön így is a tészta, mintha futtatnám. Aztán már mehet is bele az összes többi hozzávaló. Jól gyúrjuk össze, aztán tegyük a hűtőbe egy kicsit pihenni, hogy összeálljon. Nagyjából 20-30 perc elég is hozzá.
Amikor elkészül, szedjük a tésztát négyfelé. A tespit vagy kenjük ki zsírral/vajjal/olajjal, vagy tegyünk bele sütőpapírt. Ahogy fent is jeleztem már – a hozzávalóknál – ahhoz, hogy a 20*33-as tepsibe tegyük, nagyon vékonyra kell nyújtanunk. Ha nem vállalkozunk rá, vagy több tésztát készítsünk, vagy kisebb tepsit használjunk. Nyújtsuk ki az első kupac tésztát tepsi méretűre, és tegyük is bele a fent említett tepsibe. (Én sütőpapíron szoktam nyújtani, és azzal együtt borítom be az aktuális lapokat a helyükre, és húzom le róluk a papírt. Így könnyebb az áthelyezés. Ha így is nehéz, akkor papírostul tegyük még vissza kicsit a hűtőbe, hogy szilárdabb legyen.) Kenjük be a lekvár harmadával, majd szórjuk be a cukorral kevert daráltdió harmadával is. Amúgy elvileg sárgabaracklekvár kellene bele – ahogy szintén írtam fent – de én most házi eperlekvárt tettem bele, méghozzá cukormentest.
Szépen egymás után nyújtsuk ki a többi tésztát is és kenjük-szórjuk lekvárral. Így a végére már egy “kenetlen és szóratlan” lap kerül. Szurkáljuk meg jó néhány helyen (legyen mondjuk 12 🙂 ) a még nyers zserbót pl. hurkapálcikával, és már mehet is a sütőbe, 170 fokra kb. egy órára. Akkor készül el, ha szépen megpirult a teteje. A kész sütit tetejére olvasszunk csokit vagy tortabevonót. Én most étcsokit használtam, mikróban olvasztottam fel, és a végén egy kiskanál olajat is kevertem hozzá, utána öntöttem csak a süteményre. Amúgy jelezném, hogy a mikrós olvasztást csak figyelmeseknek ajánlom – nagyjából 10 másodpercenként vegyük ki, keverjük át, tegyük vissza addig, amíg jó nem lesz – a bizonytalanok inkább maradjanak a gőz fölött verziónál.
Ehhez forraljanak vizet egy edénybe, amibe szépen belehelyezik azt a tálat, amiben a csoki van. A forró gőz felolvasztja a csokit is. És NE, a víz NE kerüljön bele a csokiba! Ezt azért írom le külön, mert múltkor volt egy főzőműsor a tévében, ahol a forró vizet a csokihoz keverték, mert azt hitték, hogy úgy kell… Én meg majdnem lefejeltem a képernyőt (később a séfek is, amikor meglátták…)
Frissítés! Vigyázzatok, mert több Horváth Ilonaként említett recept kering a neten, de ez az eredeti!
