Zserbó klasszikusan és gluténmentesen

Zserbó klasszikusan és gluténmentesen

Régóta vágytam már egy kis klasszikus, Horváth Ilona féle zserbóra. De mivel nálunk a glutén tiltólistás, ezért a sima lisztet gluténmentesre cseréltem fel ebben a receptben is.

Hozzávalók (20*33 cm-s tepsi mérethez):

350 g liszt (én gluténmentes Schar C lisztből készítettem és adtam még hozzá +1 ek útifűmaghéjat is)
250 g zsír (én a felét vajra cseréltem)
50 g cukor
1 g friss élesztő
1 db tojás
80-100 ml tej
1 csipet sütőpor
1 csipet só
(+én tettem bele egy kis reszelt citromhéjat és vanília kivonatot)

Töltelékbe:
160 g darált dió
kb. 4 evőkanál cukor (vagy édesítő)
200-220 g sárgabarack lekvár (cukormentes is lehet és persze más lekvár is)

+egy tábla ét csoki vagy tortabevonó



Először tegyük egy tálba a langyos melegített tejet, a cukrot és a szétmorzsolt élesztőt. Hagyjuk egy kicsit felfutni. Én nem vacakoltam vele sokáig, mivel a kenyerekbe se futtatom fel az élesztőt, pont ugyanolyan szépen feljön így is a tészta, mintha futtatnám. Aztán már mehet is bele az összes többi hozzávaló. Jól gyúrjuk össze, aztán tegyük a hűtőbe egy kicsit pihenni, hogy összeálljon. Nagyjából 20-30 perc elég is hozzá.

Amikor elkészül, szedjük a tésztát négyfelé. A tespit vagy kenjük ki zsírral/vajjal/olajjal, vagy tegyünk bele sütőpapírt. Nyújtsuk ki az első kupac tésztát tepsi méretűre, és tegyük is bele a fent említett tepsibe. (Mivel meglehetősen vékonyra kell nyújtani, ezért én sütőpapíron szoktam és azzal együtt borítom be az aktuális lapokat a helyükre, és húzom le róluk a papírt. Így könnyebb az áthelyezés. Ha így is nehéz, akkor papírostul tegyük még vissza kicsit a hűtőbe, hogy szilárdabb legyen.) Kenjük be a lekvár harmadával, majd szórjuk be a cukorral kevert daráltdió harmadával is. Amúgy elvileg sárgabaracklekvár kellene bele – ahogy írtam is fent – de én most házi eperlekvárt tettem bele, méghozzá cukormentest.



Szépen egymás után nyújtsuk ki a többi tésztát is és kenjük-szórjuk lekvárral. Így a végére már egy “kenetlen és szóratlan” lap kerül. Szurkáljuk meg jó néhány helyen (legyen mondjuk 12 🙂 ) a még nyers zserbót pl. hurkapálcikával, és már mehet is a sütőbe, 170 fokra kb. egy órára. Akkor készül el, ha szépen megpirult a teteje. A kész sütit tetejére olvasszunk csokit vagy tortabevonót. Én most étcsokit használtam, mikróban olvasztottam fel, és a végén egy kiskanál olajat is kevertem hozzá, utána öntöttem csak a süteményre. Amúgy jelezném, hogy a mikrós olvasztást csak figyelmeseknek ajánlom – nagyjából 10 másodpercenként vegyük ki, keverjük át, tegyük vissza addig, amíg jó nem lesz – a bizonytalanok inkább maradjanak a gőz fölött verziónál.

1. fotó: sütőpapír lehúzás a nyers tésztáról 2. fotó: csokimáz öntése a már megsült tésztára

Ehhez forraljanak vizet egy edénybe, amibe szépen belehelyezik azt a tálat, amiben a csoki van. A forró gőz felolvasztja a csokit is. És NE, a víz NE kerüljön bele a csokiba! Ezt azért írom le külön, mert múltkor volt egy főzőműsor a tévében, ahol a forró vizet a csokihoz keverték, mert azt hitték, hogy úgy kell… Én meg majdnem lefejeltem a képernyőt (később a séfek is, amikor meglátták…)





Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .